Már napok óta azt hallom, hogy a mai lesz a Magyar Kultúra napja. 2010. január 22. A Magyar Kultúra Napja. Vagy inkább így: A MAGYAR KULTÚRA NAPJA. Mindenhol azt hallgattam, hogy miért nem olvasnak az emberek Mikszáth Kálmánt, és miért nem olvasnak egyáltalán?

A magyarok körében a külföldi könyvek, zenék jobban mennek, mint a magyar. Közben újabb magyar kultúra követeket neveznek ki, akikről lassan senki sem tudja, kik ők és egyáltalán miért ők azok, ha nem is ismerik őket...
Nagyon örülök, hogy van egy ilyen nap, mint a Magyar Kultúra Napja. Az is jó, hogy arról beszélnek, hogy valami baj van a magyar kulturális élettel. Hát, igen. Nem könnyű megtalálni hogy hová lett a magyar kultúra, vagy mi volt az egyáltalán. Nem kell ezt a nyugati szelekre fogni, egyszerűen teljesen más a magyar rögvalóság. Lehet hogy a változást nem egy rögtön a kézbe vett Mikszáth-kötet hozza el. Először lépcsőfokokat kellene építeni a hétköznapok és a kultúra közé. A hétköznapoknak is kultúrát kéne adni. Ahhoz pedig előbb ki kell elégíteni mindennapi szükségleteinket, és fel kéne ismerni, hogy szükségünk van az emberi kapcsolatokra, melyeket ápolni kell. Ha pedig már kezdjük érezni, hogy lelkünk is van, amit szintén ápolni kell, akkor fordulunk a kultúra és a művészetek felé. Ha pedig érezzük, hogy eszünk is van, illetve intuíciónk, akkor választhatunk a kulturális értékek között. Eszembe jutott valami, amit talán túlzás leírni, de leírom. Szóval embernek lenni. Ha ezt többen érezhetnék, talán többen lennének nyitottak a kultúrára.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.