Valaki aki nem tudta, hogy az enyém a tészta, s megette azt. Ez nem kortárs költészet, hanem a valóság.

A szomszédom egy palit rejtegetett a szobájában, aki nem tudta melyik kaja kié, majd megette azt. Akár egész nap is ott lehetett a srác, gondolom éhes volt és amit talált, megette. Hallottam, hogy valakivel (a szomszédommal) beszél telefonon, kétségbe esetten narrálja mi történt, hogy valaki valamelyik ajtón kopog, hogy megette a tésztáját, meg hogy ő azt hitte romlott volt, mire mondtam, hogy nem, az csak kivételesen zacskós volt és tegnapi (de akkor vajon miért ette mégis meg, feltételezem, hidegen?). Először az ajtón keresztül társalogtunk, mondtam neki, nem gond, ma este úgyis étteremben vacsorázom. Majd kinyitotta az ajtót, zavarba jött, elnézést kért. Megkértem, ha már megette a kajám, mosogasson el. Hát úgy is tett. Reggelre pedig főztek nekem egy adag tésztát, meglepetés, kárpótlás, hatezer neharagudj.

Először állati ideges voltam, mikor a mosogatóba k.rva megtaláltam a mosatlan lábasom, benne más villájával, mínusz a kajám, de amikor kiderült mi van és leesett az egész szituáció, már nagyon vicces volt az egész, nem tudom mikor röhögtem ekkorát.

Itt egy videó az eset emlékére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.