Tegnap véletlenül A. rátalált a programajánlóban a Dürer kerti bulira. Végül is úgy döntöttünk, elmegyünk. Voltak fenntartásaim, mert fél éve jártunk már ott és egyáltalán nem tetszett a hely. Régi emlékek ugrottak be a Zp-féle éjszakai gyermekmegőrzőről, csak éppen mindenki metálistennek meg goth-istennek, meg Neccharisnyás Pippinek öltözve parádézott a keményre waxolt hajaik alatt. Az árak meg... amihez nehéz alkalmazkodni, az a kategória. Tegnap viszont minden más volt. Kifejezetten kellemes.

A tömeg - legalábbis míg ott voltunk- egészen elviselhető volt; volt hely, levegő stb. A legendás pultos tényleg jó arc - nyolcszáz dollár lesz -, a nagyteremben is jó arcokkal találkoztunk a pult másik felén.

A lényeg persze, a zene. Igazából fogalmam sincs, hogy kik játszottak tegnap, mert a felét nem ismerem és jó sok fellépő is volt. Az utóbbi időben kimaradtak a régi és az új hazai zenekarok az életemből, este pótoltam, de inkább úgy, mint mikor elolvasod a leckét, jó-jó, végül is érdekes, meg nem rossz a téma, de lépjünk inkább tovább.

A kisteremben először gyerekek zenéltek gyerekeknek - és nem is rosszul! A nagyteremben meg rövidgyatyás énekes ugrált, akit a többi zenekartag mellett egy kockás inges fiú kísért, akinek az inge és a gitárja is egy számmal kisebb volt, mint kellene. Az ő zenéjük jó keményen indult, volt ugrabugra meg óbégatás mikrofonba, kikacsintás a hölgyközönségnek, aztán az egész átfordult valami tök más, lagymatag, Petőfi Rádió és MTV2 metálzene egyvelegbe. Ekkor ismerkedtünk meg a benti pulttal, majd a kinti levegővel. Végül aztán átsétáltunk a kisterembe, ahol a kissrácok után kissé nagyobb termetű keménylegények nyomták a muzsikát, intro itt is volt, mint az eddigiekben. Tetszetős volt, majd ismét átadtuk a helyet az aktuális, igazi célközönségnek.

Átsétálva a másik terembe egy újabb zenekar lépett fel; a színpadon a bal oldalon fehér pólós, jól fésült fiúk, a jobb oldalon fekete pólós, jól fésült gyerekek. Jó az MTV, segít megtalálni a saját stílusod. Pontosabban mindenkinek segít ez ügyben.

Otthagyva őket bejártuk a Kertet, majd megtaláltam az élet egyik legnagyszerűbb találmányát: a függő ágyat. Laza, heverészel meg pörögsz, a melletted lévőnek meg fel sem tűnik, hogy azért igyekszel úgy navigálni, hogy azzal a b.szott nagy bambuszbottal ki ne verd a másik agyát hátulról. Egész addig élveztem a sarki nyár meleg éjszakájára hajazó időben a függőágyban heverészést, míg inkább átadtam a helyem a morrisonsra alapozó sportoló fiúnak - kigyúrt izmai ingujja alatt erre engedtek következtetni - a placcot. Erősen hangoztatta, hogy ő a hintával nem boldogul, de alfahím a kihívások listáján - bizonyára boldogult.

Mi is megboldogultunk akkora, ideje is volt menni. Még troliztunk egyet a garázsmenet előtt, ettünk egy keveset és éjszaka pedig hallgattam az esőt, ami még mindig nem állt el.

A teljesség és a sértődés elkerülése érdekében pedig most be kéne másolnom a fellépők listáját, de igazából mindenki könnyen utána járhat, ha megnézi, mi volt a program tegnap a Dürerben. Kösz mindenkinek, jó este volt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.