A nemzeti hős Charlie Sheen egy rohadék, de mégis, benne van annyi vagányság, hogy kiáll és azt mondja - de mondania sem kell, mert tettekkel is bizonyítja - hogy ő egy rock and roll arc, élni gyorsan, nagy lángon, nem számít hány embert gyalul le közben. Aztán itt van Stohl András, a bűnbánó, aki minden idilli díszletet bevetve igyekszik lemosni a szart maga körül. Oké, most már bánja, hogy legyalult pár embert a sztrádán satu részegen, bedrogozva, vagy akárhogy, tök mindegy mit írok ide, mert az a lényegen nem változtat. Szóval már az okosok és a kevésbé okosak is megírták, hogy ha lett volna benne annyi, hogy kiáll a nyilvánosság elé és azt mondja, még akkor, mikor a nagy szart csinálta, hogy bocs, én egy züllött alak vagyok, de azért igyekszem, de hiába, mert úgyis a sötét rnr oldalam kerekedik felül,  mert ez is én vagyok, akkor talán nem röhögnék őt körbe a Rossz vagyok, de használható performansza után. Amihez nyilván nem tapsolnak azok, akiknek tönkre tette az életét egy időre, vagy örökre. Hogy kevés, amit kapott? Kaphat akármennyit, tök mindegy, hogy melyik tettét fogják rá az ítélethozatalnál, ha az agyáig és a lelkéig nem jut el, hogy mit hogy kéne, akkor aztán tök mindegy, hova tették őt hidegre. Hogy azért büntették meg, mert híres? Ugyan már... láttunk már elég példát arra, hogyan ússzák meg a hírneves emberek a törvény előtt a büntetést. De ha valóban jó útra tér, vagy éppen vagánykodik egy kört, kokainnal vagy anélkül, a Bucika attól még sosem lesz Charlie Sheen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.