Szélzsák funky

2010.04.18. 08:42

Az Eyjafjöll vulkán kitörés következtében terminálba /buszba /autóba kényszerülők számára küldöm a következő számot. Gondoljatok arra, hogy hamarosan hazaértek, a Ti otthonotokat pedig nem vitte el a láva.

 

 

 

Májusban már éjszakai is sütni fog a Nap. Fóton, a Jango Fever Allnight Skanking buliban mindenképp. Már délután négytől hangulatba kerülhetsz, s reggaelig táncolhatsz a ska, reggae és dancehall előadók, DJ-k (többek közt a Riddim Colony, El Buerdo Fuello, SundanceKid, RocksteadyGirl) színes bulijában.

 

 

Időpont: 2010. május 8.

Helyszín: Fót, Alagi major állomás.

Behopp: 1500 HUF

Kajapia: Olcsó Büfé, Friss Levegő!

Sátor: Hozz sátrat, maradj másnap is!

További infók: http://www.fike.hu

 

 

 

 

Sokat olvastam arról, hogy készül az új Slash lemez, pontosabban Slash első, teljesen önálló lemeze. Attól féltem, hogy "elszántánásodik", bár megnyugtatott a gondolat, hogy a lemezen Josh Freese is dobol, Izzy Stradlin is gitározik és énekel például Lemmy, Ian Astbury, Ozzy Osborne. Az már mondjuk nagy értetlenség számomra, hogy a PussyCat-es Nicole S. és Fergie mit keres a lemezen, de ezzel még nem ért véget a kérdőjelek és a rácsodálkozások sora. Végül meggyőzhetem magam azzal, hogy Fergie egy csomó lemezen szerepel, sokan bírják őt a saját műfajától eltérő zenét játszó zenészek közül is, ezért lehet, hogy talán többet tud annál vagy több, mint amennyi eljut belőle hozzánk, vagy legalábbis hozzám. Mindegy, nem szeretnék Fergie-vel többet foglalkozni, igazából a lemezen sem nagyon erőltetem azt a dalt, amit ő énekel, a Beautiful Dangeroust (he? igen... ráadásul a Paradise City-t is elnyomja). Slash lemezének eladhatóságát valószínűleg növeli, mert biztos kezekkel kimért dalról van szó, a poprock-ba belefér, az MTV/VIVA közönségének valószínüleg bejön majd a dolog. Ám nem ez az egyetlen dal a lemezen, mely megnyitja a kapukat a legtöbb piaci szegmens legszélesebb közönség előtt.

Gondoltam, hogy nemsoká le lehet húzni az egész lemezt, s ez hamarabb meg is történt, mint vártam. Van egy csomó szám és bónusz dalok, amiből megint nem lehetett Fergie-t kihagyni. Vagy bejött Slash-nek, vagy az asszonynak vagy tényleg tud valamit, amihez még nem érek fel... Az eladhatóságot növeli A célközönség köre kiterjed a Maroon 5 , az Avenged Sevenfold és a Wolfmother  énekesének szereplése révén a fiatalok és az új metál hangzást kedvelők felé. A nyersebb és a klasszikus rockzenét kedvelők és a Guns rajongók számára marad a többi szám.

Mint például az első szám, amit rögtön leszedtem, amint megtudtam, hogy már áramlik a hálózaton - a Ghost, amit azóra várok, mióta olvastam, hogy Izzy gitározik benne, Ian "Cult" Astbury énekli és Josh Freese dobol benne. Nagyon furcsa volt, mintha Peter Murphy-t a Velvet Revolverbe rakták volna, némi (elnézést) U2 utánérzettel... Egyébként jó szám, a napom jól indult, miután meghallgattam. Nem túl bonyolult, de nem is akar az lenni, egyszerűen összejöttek zenélni azok, akik tudnak is, és összehoztak egy laza RnR számot.

 

Azon gondolkodtam, lesz-e "szántánásodás", vagy Chris Cornell-es extrém-popularizálódás, amikor pont Chris Cornell kezdett énekelni. Megnyugtató, ebben a dalban nem diszkó-alapokra énekel, sőt, a Guns and Roses kedvelői még Estrange-melódiákat is felfedezhetnek.

A lemez színes lett, összességében kellemesen szól a háttérben, egy-két Slash-es, blues-os vagy igazán rock-os témára fel lehet kapni a fejet, néha még meg is lehet rázni. Iggy Pop elhelyezte hallhatatlanságának egy darabkáját itt is, a Doctor Alibi a whiskey-tesó Lemmyvel szuper, a Watch this is, amiben meg Dave Grohl és Duff is szerepel.

Senki se várjon azért egy új Guns and Roses lemezt, mert Izzy Stradlin és Duff McCagan is együtt játszik Slash-sel. Slash a saját könyvében leírta, hogy annak ellenére, hogy a nyers rock-ot és a bluest kedveli igazán, nyitott sok zenei irány felé. Ez beigazolódott a lemezen, de jobban örültem volna, ha még több számban mutatja meg önmagát, mint a világ egyik legjobb gitárosa, nem pedig kvázi session-zenészként szerepelve az aktuális zenei márkanevek mellett, ráadásul a saját lemezén. Néhány számot kivéve a lejátszási listából egy igazán feszes lemez hallgatható, s az előzetes setlist-információk szerint izgalmas koncertek várhatóak.

Slash turnéra indul, lehet hogy Myles Kennedy lesz az énekese, aki két számot is énekel az albumon. Jó választás, és remélem, Izzy és Duff is csatlakozik majd jónéhány szám erejéig a fellépéseken. Nem, nem Gunst várok, csak egy kiváló együttműködés újbóli kiteljesedését.

 *****

 

Gyanúsan lapos első kerékkel érkezett a busz a pályaudvarra. Menet közben valami kattant egy nagyot, de a busz ment tovább. A busz később lelassított, az utasok mind egy irányba, a busz közepe felé bámultak és figyeltek. Aztán füst kezdte elönteni az utasteret, majd a busz megállt. Ki értetlenül, ki ugrásra készen állt, kezek a motyókon, startállás, aztán mi, utasok végül leszálltunk, közben egy nő szerint a busz felrobbanás előtt állt, de végül nem történt további baj. Valami kigyulladhatott, vagy kifüstölt a buszban, melyet a réseken becsöpögő olvadó hó sem állíthatott meg. Egy kisebb, a miénk mögött álló busszal érkeztem meg a végállomásra. Annak nem voltak ilyen problémái, max nekem a mellettem ülő hipermodor női utasokkal, de ez már nem fontos. Maradandóbb élmény lerohadni egy busszal, aminek a szaga még sokáig benne marad az orrodban...

Remélem a buszvezető jól van.

 

 

 

A majdnem spagetti incidens

2010.02.04. 14:16

Valaki aki nem tudta, hogy az enyém a tészta, s megette azt. Ez nem kortárs költészet, hanem a valóság.

A szomszédom egy palit rejtegetett a szobájában, aki nem tudta melyik kaja kié, majd megette azt. Akár egész nap is ott lehetett a srác, gondolom éhes volt és amit talált, megette. Hallottam, hogy valakivel (a szomszédommal) beszél telefonon, kétségbe esetten narrálja mi történt, hogy valaki valamelyik ajtón kopog, hogy megette a tésztáját, meg hogy ő azt hitte romlott volt, mire mondtam, hogy nem, az csak kivételesen zacskós volt és tegnapi (de akkor vajon miért ette mégis meg, feltételezem, hidegen?). Először az ajtón keresztül társalogtunk, mondtam neki, nem gond, ma este úgyis étteremben vacsorázom. Majd kinyitotta az ajtót, zavarba jött, elnézést kért. Megkértem, ha már megette a kajám, mosogasson el. Hát úgy is tett. Reggelre pedig főztek nekem egy adag tésztát, meglepetés, kárpótlás, hatezer neharagudj.

Először állati ideges voltam, mikor a mosogatóba k.rva megtaláltam a mosatlan lábasom, benne más villájával, mínusz a kajám, de amikor kiderült mi van és leesett az egész szituáció, már nagyon vicces volt az egész, nem tudom mikor röhögtem ekkorát.

Itt egy videó az eset emlékére.

 

Már napok óta azt hallom, hogy a mai lesz a Magyar Kultúra napja. 2010. január 22. A Magyar Kultúra Napja. Vagy inkább így: A MAGYAR KULTÚRA NAPJA. Mindenhol azt hallgattam, hogy miért nem olvasnak az emberek Mikszáth Kálmánt, és miért nem olvasnak egyáltalán?

A magyarok körében a külföldi könyvek, zenék jobban mennek, mint a magyar. Közben újabb magyar kultúra követeket neveznek ki, akikről lassan senki sem tudja, kik ők és egyáltalán miért ők azok, ha nem is ismerik őket...
Nagyon örülök, hogy van egy ilyen nap, mint a Magyar Kultúra Napja. Az is jó, hogy arról beszélnek, hogy valami baj van a magyar kulturális élettel. Hát, igen. Nem könnyű megtalálni hogy hová lett a magyar kultúra, vagy mi volt az egyáltalán. Nem kell ezt a nyugati szelekre fogni, egyszerűen teljesen más a magyar rögvalóság. Lehet hogy a változást nem egy rögtön a kézbe vett Mikszáth-kötet hozza el. Először lépcsőfokokat kellene építeni a hétköznapok és a kultúra közé. A hétköznapoknak is kultúrát kéne adni. Ahhoz pedig előbb ki kell elégíteni mindennapi szükségleteinket, és fel kéne ismerni, hogy szükségünk van az emberi kapcsolatokra, melyeket ápolni kell. Ha pedig már kezdjük érezni, hogy lelkünk is van, amit szintén ápolni kell, akkor fordulunk a kultúra és a művészetek felé. Ha pedig érezzük, hogy eszünk is van, illetve intuíciónk, akkor választhatunk a kulturális értékek között. Eszembe jutott valami, amit talán túlzás leírni, de leírom. Szóval embernek lenni. Ha ezt többen érezhetnék, talán többen lennének nyitottak a kultúrára.
 

Egyszer láttam és hallottam Ilan Rubint játszani élőben, ő dobolt a 2009-es NIN búcsúkoncerten. Ehhez többet nem is kell hozzátennem, az volt a világ legjobb koncertjeinek egyike (számomra a legjobb). Ilan Rubin amellett, hogy 22 évesen már elismert zenekarokban (Lostprophets, NIN) dobolt, egyedül összerakott egy lemezt. Ez mindenképpen tiszteletre méltó.

Trent Reznor nehezen nyúl mellé zenei téren - a dobosai mindig pontosak, egyedi stílusban játszanak és még jó arcok is. Josh Freese és Ilan Rubin is készített egy-egy saját albumot. Josh Freese punk stílusban nyomult, míg Ilan Rubin valami egészen másban; egy kicsivel sokrétűbb lemezt készített.

Ilan Rubin egyszemélyes bandája a The New Regime. Nem tudom hogy már korábban is úgy tervezte, hogy egymaga veszi fel a lemezt, vagy Trent Reznor volt-e rá ekkora hatással, de az biztos, hogy korábban és a Nine Inch Nails-ben is sokat tanulhatott.

A Coup című lemez első száma a

The Collapse - nehéz elfelejteni azt a pillanatot és amit éreztem, amikor elindult a lemez ezzel a dallal. Egyszerűen úgy maradtam, ahogy voltam, megálltam, mint az idő. "Majdnem elsírtam magam a meghatódott gyönyörűségtől." Mintha Charlie Clouser találkozott volna a Nine Inch Nails-sel, a The Tapeworm Project-tel és a Modwheelmood-dal egy olyan világban, ahol még nem ismerik egymást. (Hiányzik a NIN, ez van.) Aztán mintha pár dallam erejéig odakeveredett volna hozzájuk a Muse és a The Killers stílusa is. Végül maradt Ilan Rubin egy kb öt perces számmal, hogy megmutassa mit tud. Hogy egy újabb tehetséges, sokoldalú zsenit köszönthessünk.

Egészen különleges - kiegyensúlyozott, ugyanakkor nyugtalanító - hangulata van a lemeznek. A kezdeti varázs hamar elér egyfajta állapotot, és azon a szinten halad végig. Nem válik unalmassá, hanem inkább kirajzolódik egy hangzás, egy stílus, ami asszociációkat idéz elő. A különféle, gyaníthatóan az őt érő hatásokból és a maga tehetségéből Ilan Rubin egy kellemes rock lemezt szintetizált. Egy olyat, ami egy élmény, és nem pedig egy összelopott fércmű. Kíváncsian várom, merre halad tovább. Tehetsége alkotó közegre talált.

A lemez legálisan letölthető innen. További infó itt található.

The New Regime - Coup

A számok listája a lemezen:

1. The Collapse
2. Order Restored
3. All These Changes
4. Take Control
5. Time Erase
6. Haunt My Mind
7. This War Time
8. The Credit "WE" Deserve
9. Tap Dancing

Ilan Rubin: ének, gitár, basszusgitár, zongora, dobok, ütőshangszerek és minden más, amit hallhatsz a lemezen.
 

A Guns and Roses egykori gitárosával 2008-ban készült egy interjú, amiben beszél munkásságáról, zenéről, magáról, régi és új időkről. A végén pedig elmond öt lemezt, ami nagy hatással volt az életére.

A második rész forrása itt. Az első rész folytatása itt:

 

Izzy Stradlin: A nyolcvanas évek közepén hallottam az egyik dalomat a rádióban és rögtön azt éreztem, valami nagyon fontos dolog történt. Még ma is, mikor újra és újra hallom azokat a dalokat a rádióban, amelyeket a nyolcvanas években írtam, azt mondom magamnak: "Wow, nagyszerű, még mindig csak az a tinédzser, aki csak gitározni akart."

TS: Mit gondolsz a Live... Like a Suicide és különösen az Appetite For Destruction sikeressé válásáról?
Nem gondoltam volna hogy a banda ilyen naggyá válik. Az életstílusunk nagyon önpusztító volt, de ugyanakkor nagyon motivált minket a zene. Ugyanakkor, sosem gondoltam hogy valaha is ennyire híresek leszünk.

Hogy emlékszel a GnR Lies lemezére?
Jó idők, nagyon örült idők voltak. Emlékszem a felvételekre, a videózásokra, a turnézásra, még több felvételre, még több videóra... Ez egy ciklus, ami hét vagy nyolc éven át ismétlődött.

Az emberek azt hiszik hogy rock sztárnak lenni könnyű, de természetesen nem az.
Nehéz épeszűnek maradni, amikor körülvesz az őrület.

Mit gondolsz a GnR feloszlásának okairól? Szerinted a drogok játszottak ebben nagy szerepet?
Nem tudom hogy a drog volt-e az oka. Mikor elhagytam a bandát, teljesen tiszta voltam már két és fél éve, 1989 óta. És mikor újra önmagam voltam, tényleg nem tudtam mi történik, mivel nem voltam ott sokáig.

De a banda drogfogyasztása miatt döntöttél a távozás mellett?
Igen. Mint ahogy azt már mondtam neked, már két és fél éve tiszta voltam. Láttam ahogy a barátaim haldokolnak, és egy idő után úgy döntöttem, hogy ebből elegem van. Nem akartam ennek tovább részese maradni. Most már mindannyian tiszták vagyunk és ez nagyszerű.

A rajongók nagy része Axl Rose-t okolja a GnR feloszlása miatt. Ő tényleg olyan problémás, mint amilyennek látszik?
Axl nagyon bonyolult srác, de nagyon tehetséges.


Igen, de minden jel arra mutat, hogy ő volt a felelős, mikor a zenekar tagjai eltávolodtak.
Ahogy mondtam, nem voltam többé jelen, szóval nem tudom.

Igen, de a banda utolsó éveiben gondolom láttad mi jön?
Akkoriban az volt a véleményem, hogy a banda egy éven belül véget ér. De nem volt hová menni. Amikor lángol a tűz, nagyon nehéz azt mondani: "Oké, szakítsunk." Ez sosem működik.

Jónéhány józanul töltött év után, mit gondolsz, lehetséges hogy visszatérj játszani a régi barátaiddal?
Igen. Duff amúgy három számban is feltűnik az új lemezemen. A minap beszéltem Slash-sel és már közel jártam ahhoz  hogy csináljak egy műsort vele, de nem sikerült. Mindenki nagyon aktív, egészséges és nagyon sok tennivalójuk van.

Hiszel a Chinese Democracy-ban? És most nem a kínai demokráciáról beszélek...
(Nevet.) Hiszem hogy van valahol egy lemez Chinese Democracy címmel. (Nevet.) Már hallottam néhány számot a lemezről és nagyon tetszett.

Az album már évek óta késik, fontolóra vetted-e a lehetőségét hogy az eredeti felállással újra felvegyétek a Chinese Democracyt?

Nem. (Nevet.)

Köszönjük, hogy időt szakítottál ránk, Izzy. Ez az első interjúd ebben az évben, nagy megtiszteltetés ez számunkra.
Köszönöm hogy kerestetek.

Nem volt könnyű újra felvenni veled a kapcsolatot, szóval nagyon hálásak vagyunk hogy időt szántál ránk. Zárásképp, mindig megkérdezzük interjúalanyinkat, hogy mi az öt kedvenc lemeze. Szóval, mondanál nekünk, kérlek, öt olyan albumot, ami nagy hatással volt az életedre?
Dark Side of the Moon a Pink Floyd-tól, Toys in the Attic az Aerosmithtől, Never mind the Bullocks a The Sex Pistols-tól, Road to Ruin a The Ramones-tól és az Exile on Main St a The Rolling Stones-tól.

A mi életünkre pedig többek közt a GnR lemezei.

Az öt főszereplő, bal oldalon az interjú megjelenések oka.

Összefoglalva:
"Izzy helye a pamlagok vége és a fal között volt. Néha napokig ott maradt. Néha kidugta a fejét a fekhely vége mögül, körülnézett, hogy mi zajlik éppen, aztán ismét eltűnt. Kérdeztem tőle, Izzy, jól vagy haver? Mire ő csak annyit nyögött, hogy aah, yeee!..."
Del James (újságíró) a Pokol Tornácáról

"Izzy már teljesen lemondott mindenről. Még csak nem is iszik."
Matt, 1991. október

"Azt szerettem volna, ha quartetként működik: Slash, Duff, Matt és én, de ők igazán vágytak egy énekesre, és ahogy azt jól tudjuk, az énekesek néha meglehetősen problémásak. Szóval én egyszerűen csak eldöntöttem, hogy követem a saját utam." Izzy, 2008.

 

Izzy Stradlin, a Guns and Roses egykori gitárosa interjút adott 2008-ban. A beszélgetés első része itt olvasható.

 

Az egyetlen interjúban, amit ebben az évben adott, Izzy Stradlin Thiago Sarkis, Brazíliában élő riporternek elmondja, amit minden követője tudni akar: miért döntött úgy, hogy újra turnézik Axl Rose-zal, mit érez egy GnR újraegyesüléssel kapcsolatban, milyen a mostani kapcsolata Slash-sel, Duff-fal es Stevennel, és hogy emlékszik a banda dicsőséges éveire.

 

TS: Mit csináltál az elmúlt 2-3 évben? Ha nehéz követni az időt, beszélnél a Miami és a Fire című lemezekről?

Izzy Stradlin: Persze. Minden évben rögzítek anyagot. A Miamit évekkel ezelőtt Miamiban vettem fel, Floridában, egy régi, öreg stúdióban, ahol James Brown, a The Eagles és a Fleetwood Mac dolgozott. Ezután az album után vettem fel a Fire-t, igen rövid idő alatt. Még nyersebb annál, mint amit általában csinálok.

Mit gondolsz, azok a rajongók is megbecsülik a szóló zenészi oldalad, akik nem láthattak a GnR-ban?

Minden dal, amit azóta rögzítettem, hogy elhagytam a GnR-t, ugyanolyan típusú dal, mint amilyeneket a GnR tagjaként csináltam. Akkoriban szereztem egy dalt, utána Slash és Axl is hozzá tették a maguk részét, ettől lett ez Guns and Roses. Amit akkor hallasz, amikor beteszed az egyik CD-m, ugyanazok az ötleteim és inspirációim, mint amelyek a Guns-ban voltak, de Slash vagy Axl nélkül. A legalapvetőbb verzió.

Min dolgozol éppen?

Éppen argentínai emberekkel állok kapcsolatban, akik azt szeretnék, hogy turnézzunk náluk, és nagyon szeretném is ezt megtenni. Nemrégiben egy másik lemezt, a Concrete-et rögzítettem, amelyet az iTunes-on keresztül szerezhetsz meg.

Az előbb meséltél a GnR alkotói folyamatairól. Azóta Slash egy ikonná vált, attitűdjének, a róla kialakult kép és gitáros stílusának köszönhetően. Mindamellett mi, akik már a kezdetektől követjük a GnR-t, tudjuk, hogy ti voltatok a banda fő zenerszőinek egyikei. Hogy jellemeznéd az azokban az időkben Axl-lel és Slash-sel való közös munkát?

Volt valami kémia, ami nagyon jól működött. Néha a munkánk nagyon lassú volt és bonyolult, ha összehasonlítom azzal, amit ma csinálok, de a lényeg, hogy az eredmény nagyon jó volt. Most minden könnyebb nekem. Lényegesen egyszerűbb írnom a bandámnak. Most nem kell megbeszélnek semmit két másik emberrel, ha írok valamit.

Úgy gondolod hogy a Te szerepet a GnR-ban az egyik kreatív szerőé volt, míg Slash leginkább egy gitáros hős volt?

A napokban olvastam valahol, hogy Slash a történelem utolsó gitáros hőse. (Nevet.) Nem tudom. Nem tudom hogy feleljek erre.

Milyen volt a zenei és a személyes kapcsolatod Slash-sel?

Zeneileg kölcsönösen együttműködtünk, erre megpróbáltunk jobban törekedni másoknál. (Nevet.) És a személyes viszonyunk, rengeteg drogot magunkba tömtünk a '80-as években, és egy idő után aztán kitisztultunk és elhagytuk ezt. Még mindig barátomnak tartom és tartjuk a kapcsolatot.

2006-ban visszatértél turnézni a GnR-ba. Hogy kerültél újra kapcsolatba Axl-lel?

Nem tudom. Az a turnénk Európában már két évvel ezelőtt volt... nehéz visszagodolni... Úgy hiszem, hogy megadták nekem a menedzsmentje számát... Nem, most már emlékszem: Elmentem a házába, aztán felhívott, mert New York-ban adtak műsorokat, és azt mondtam neki: "Hé, miért ne játszanék veletek? Nagyszerű lenne." És megcsináltuk. Aztán Európában turnéztunk.

Akkoriban már tisztáztad a problémáid vele?

Nézd, én évek ismerem őt, mintha már családtagok lennénk. Egy helyen nőttünk fel, ugyanolyan légkörben, és hiszem hogy a barátságunk ezen része mindig megmarad.

Mindig azt olvastam, hogy egy higgadt és visszahúzódó típus vagy, aki nem szeret turnézni vagy túl sok időt távol tölteni az otthonától. Mi késztetett arra, hogy újra a GnR-szal légy?

Tudod, van egy különleges kapcsolat a rock' n' roll közönségével, és megvolt bennem a vágy, hogy újra átéljem ezt. Mikor olyan számokat játszunk, mint a "Nighttrain", a "Mr. Brownstone" vagy a "Welcome to the Jungle", azonnal létrejön egy kapcsolat a zenekar és a közönség között, mint valami különleges feszültség, és bennem volt a vágy, hogy újra átéljem ezt.

Hogy érezted magad az új GnR-szal az első show után?

Megérkeztem a Heathrow repülőtérre, egy furgonnal elvittek a Donnington Fesztiválra. Iszonyatos időeltolódási problémáim voltak, de kiálltam a színpadra és rögtön sokkal jobban lettem. Ez egy varázslat.

Sokat beszéltek a GnR jelenlegi felállásáról. Mit gondolsz, a mostani banda hasonlít az eredeti Guns and Roses-ra?

Többet vannak együtt, mint mi voltunk. (Nevet.) Azok a srácok nagyszerű zenészek. Mi többet engedtünk meg magunknak.

De szereted azt, ahogy előadják a dalokat, vagy jobban szereted a '80-as évek beli stílusotokat, ami sokkal direktebb és vadabb?

Azon a turnén én csak négy vagy öt dalt játszottam egy éjszaka, és nem láttam a műsorok nagy részét. Szóval, tényleg nem tudom.

Mely GnR dal a legkülönlegesebb számodra és miért?

A "Knockin on Heaven's Door" brilliáns volt. Az, hogy egy régi Bob Dylan dalt elővettünk és egy óriási himnuszt csináltunk belőle, nagyon különleges volt.

Milyen volt négy vagy öt GnR dalt játszani minden éjjel? Volt olyan, amit újra meg kellett tanulnod?

Igen, majdnem teljesen elfelejtettem őket. Újra meg kellett tanulnom őket játszani.

Melyik dal volt a legnehezebb?

"Nightrain". Mindig elfelejtettem a középső részt, nem tudom miért, pedig én írtam!

Úgy hallottam, hogy tartod a kapcsolatot az összes eredeti GnR taggal. Milyen a velük való kapcsolatod?

Slash, Duff, Matt és Steven Adler, időről időre keressük egymást és néha még találkozunk is Los Angelesben vagy máshol. Mi mind jóban vagyunk. Még mindig barátok vagyunk.

Steven Adler nemrégiben beszélt az eredeti GnR újjáalakulásával kapcsolatos vágyáról. Mond el mit gondolsz erről és hogy milyen a mostani viszonyod Stevennel!

Steven egy nagyon zavaros életet él.

De ha megtörténne, megfontolnád az újraegyesülés lehetőségét?

Igen, természetesen.

Egyszer azt mondtad, mikor Matt Sorum belépett a bandába, hiányzott neked Steven Adler stílusa. Milyen különbséget láttál kettejük között?

Stevennek sokkal esetlegesebb volt a stílusa, és Matt precízebb.

Olvastad Slash életrajzi könyvét?

Nem, nem olvastam. A minap hallottam róla valamit a rádióban, nekem tetszetősnek tűnt.

Slash említést tesz a könyvében az utolsó koncertekről, mielőtt elhagytad volna a bandát, mikor megkérted Axl-t, hogy jelenjen meg időben.

1991-ben a megszokott az volt, hogy Axl minden egyes koncertről elkésett, minimum két órát.

Miért utasítottad el az újraegyesülés lehetőségét a Velvet Revolverrel?

Azt szerettem volna, ha quartetként működik: Slash, Duff, Matt és én, de ők igazán vágytak egy énekesre, és ahogy azt jól tudjuk, az énekesek néha meglehetősen problémásak. Szóval én egyszerűen csak eldöntöttem, hogy követem a saját utam.

Igaz, hogy azt javasoltad, hogy Te és Duff majd gondoskodtok a banda vokáljáról?

Igen. Ez így jobb lett volna.

Hogy fogadták ezt az ötletet?

Azt hiszem hogy Duffnak tetszett az ötlet, de Slash azt mondta, nem.

Nem gondolod, hogy Scott Weiland volt a legrosszabb döntés az olyan zenészek részéről, mint ők, akiknek sok problémájuk volt Axl-lel a múltban?

Ez egy nagyon jogos kérdés, de nem tudom rá a választ.

Így lehetetlen volt valaminek működnie.

Nem tudom.

Ahogy az előbb is mondtam, a rólad kialakult kép az, hogy egy nyugodt és visszahúzódó ember vagy. Nehéz számodra mindig válaszolni a rajongók és a sajtó GnR-zal kapcsolatos kérdéseire?

Te vagy az első újságíró, akivel ebben az évben beszélgetek, szóval ez nem olyan valami, amit gyakran teszek. (Nevet.)

Ó, köszönöm. (Nevet.)

Az utóbbi időben elhatároztam, hogy minden évben kiadok egy lemezt az iTunes-on és nem adok interjúkat.

Mégis, milyen érzés a rocktörténet egyik legnagyobb bandájának egykori tagja lenni?

Őrület mikor bemegyek egy boltba gitárhúrt venni és a fiatal alkalmazott megpróbál eladni nekem egy Les Paul Gitárt, rajta Slash nevével. (Nevet.) A srác azt kérdi tőlem: "Láttad már az új Slash Les Paul gitárt?" Azt felelem, hogy nem, erre ő azt mondja nekem: "Ó, éppen ma ötöt kaptunk!" (Nevet.)

Ez nagyon furcsa lehet számodra, be ugyanakkor, úgy gondolom, hogy jó érzés lehet számodra tudni, hogy ugyanannak a bandának a tagja voltál.

Jó érzés számomra.

Az interjú 2008. novemberében készült.

Forrás itt, folytatás pedig később a setlisten.

 

Mint halak az akváriumban

2010.01.09. 20:26

Mikor sötétedni kezd,
akkor jó sétálni.
Járom az utcát,
belesek az ablakokon.
Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.
Mikor egész sötét lesz,
jó beúszni
a saját akváriumomba.
Valaki mondja: Szervusz.
Hol jártál?
És felelek: Csak úgy sétáltam.

És arra gondolok, hogy most én is
hal vagyok a kivilágított tartályban,
és azokra gondolok, akik belesnek,
akiknek nincs fénytartályuk,
ahol melegedjenek.
Mind a rókákra és a nyulakra,
az otthontalan macskákra
és emberekre.

Ingrid Sjöstrand: Mikor sötétedni kezd

 

Sosem voltam még olyan koncerten, ahol a zenekar frontembere meghívta sörre a barátaimat, a haverjaikon kívül csak nekünk játszottak és még ajándék CD-t is kaptunk tőlük. Eddig. A hét elején ez is megtörtént velem.

Érdemes tehát a rocktogonba menni, két órát várni egy koncertre, (csak ha jól érzed magad a társaságoddal és bírod az elmért italárakat),  és a szervezők helyett sörben visszakapni a zenekartól a belépő árát...

A hely nyomasztó légkörét leszámítva én nagyon jól éreztem magam aznap este. Nagyon jó hangulatban telt az este, mindenen nevettünk, rég volt már ilyen. Aztán mikor indultunk volna haza, a zenekar kérésére végül maradtunk és én ezt nem bántam meg. A The Vaporizers játszott, mégpedig szerintem elég jól. A körülményekhez képest legalábbis kifejezetten jól. Igaz hogy sajnos elég hamar bekussoltatták őket, de az a pár Ramones-szám, amit lenyomtak, elég volt ahhoz, hogy elszórakoztassanak és egy csomó régi dolgot, személyeket és más dalokat is eszembe juttassanak, a jó emlékek közül. A saját számaik is tetszettek, főleg az, hogy nem a "bebaszottmegbaszós igénytelen, de kamupunk-stílusban" nyomták, hanem a viccesben és szórakoztatóban, de amit még komolyan lehet venni.

Itt a zenekar honlapja és az infók arról, hogy hol játszanak legközelebb.

http://www.thevaporizers.com/

Addig is keverd be a rézgálicot. Vagy utazz Barkasszal.

A teljes setlist pedig a következő volt lett volna aznap este:

intro*celeb vagyok*vaporizers bop*sex pistols blokk*die toten hosen*aurora*ramones-blokk*illa berek*blues a vérem*érzelmek nélkül*nyári éjszakák*helyzetjelentés*az eurozónán túl*lars frederiksen*barkas*rockstone*nagyvárosi farkas.

A gitáros szerint a CD jó és a fenti számok nagy része meghallgatható rajta.

 

Ezt a képet meg akkor dobta ki a kereső, amikor a keresőkifejezés a "real punks" volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A világ legjobb gitárosa

2009.12.28. 07:58

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Negyedhat, negyedhét.

2009.11.28. 16:14

Végre történik valami Erzsébetvárosban és Terézvárosban. Több annál, mint amikor a kulturális főváros címkéjét húzzák az egyik kerületre, a másik kerület vezetője meg közéleti szereplővé válik egy politikai botrány miatt.
Akármilyen furcsán is hangzik, ez most mindegy. Végre történik valami, ami ennél tényleg érdemlegesebb, kulturálisabb és izgalmasabb.

Megmozdult a régi zsidónegyed, mégpedig civil kulturális téren. Eddig példátlan összefogás, sőt, ünnep is. Hogy miért? Mert a szervezők arra gondoltak, hogy egy városrész arculata, hangulata, élete nagyban függ attól, hogy azok, akik közösségi tereit üzemeltetik, hogyan is viszonyulnak a terület sajátosságaihoz, hagyományaihoz. a szórakozóhelyek, éttermek, zsinagógák, múzeumok, kiállítóterek, múzeumok és egyéb kulturális és közösségi terek mind hozzátesznek a negyed hangulatához és alakítják történetét is.
A Negyed6 Negyed7 Fesztivált, ezért is Hanuka 8 napján rendezik meg. Nem csupán a városrész zsidó történetére való utalásként, hanem az ünnep mindenki számára fontos jelentése miatt. Hanuka az összefogás és a fények ünnepe. A negyed több mint harminc hely közösségi tere.
Kisebb-nagyobb fényforrásként, a város történetében eddig példátlan méretű civil összefogásként összeáll, hogy önerőből egy közös kulturális fesztivált szervezzen. Erre hívják a negyed összes lakóját, látogatóját, vallási és kulturális hovatartozástól függetlenül, hogy együtt alakítsák a negyed további történetét.

A nyolc nap alatt a kedves látogatók megfordulhatnak várostörténeti túrán, részt vehetnek előadásokon és beszélgetéseken. Részesei lehetnek színházi, performansz és koncertélményeknek, de gyermekprogramok és kiállítások is várják az érdeklődőket.

Nálam többet mond a hivatalos weboldal:
http://www.negyed6negyed7.com/
 

Fémhulladék

2009.11.28. 10:46

Örömmel látom, hogy lehet kapni NIN cuccokat. Meg azt is, hogy náluk is dívik a már nem használt cuccok kiárusítása. Kedvenc e-bay sztorim egyike a tardai Vladimir kaszás akciója. Trent Reznor most pedig éppen az összes régi, a turnékon korábban még igen, ma már nem használt, jó állapotban megmaradt cuccait adja el. Gitárok, pedálok stb. Autogrammot nem lehet kérni a hangszerekre, de nem nagyszerű azokat a gombokat nyomkodni és húrokat tépni, amin Robin Finck és barátai játszottak valaha? Az árak persze húzósabbak egy garázsvásárénál, de biztos lesz olyan, aki elviszi a "lomit".

 

As long as a...

2009.11.22. 17:09

Ezt a posztot lehet hogy inkább rímekbe szedve, szabad stílusban kellene megírnom. Sok mindenről szövegelhetnék benne, sok név, hely és történés adná az alapot. Vagy mondhatnám más megközelítésben úgy is, hogy 3 méter sör története következik.

A karácsonyi vásárban indult az esténk. A vásár általános forgatagában azt kérdezgettük, milyen naptári évet írunk, mert minden pontosan olyan volt, mint tavaly és az előtt és az előtt, úgyhogy a kérdés inkább úgy szólna másként, hogy hanyadszorra írunk kétezer akárhányat a karácsonyi vásár ideje alatt? Azt sem értettem, hogy ha minden tök ugyanott, ugyanazon a bejáratott helyen van, és ugyanolyan méter széles járatokat hagytak a bódék közt bámészkodásra, akkor az emberek miért akarnak a tömegben rohanni, hogy mindent de mindent lássanak, mintha először lennének ilyen helyen, és minél előbb, mint a másik? Egyáltalán, nem szól arról is a karácsonyi vásár, hogy lassítunk, lődörgünk, körbenézünk, jól elvagyunk? Hagyjuk is inkább a vásárokat, a karácsonyin jók az illatok, szépek a tárgyak, magasak az árak, de minden más olyan, mintha az ecserin lépkednénk egymás sarkán a sorok között.

El is mentünk egy dán sörözőbe, ahol retró partyra alapoztak sárga pöttyös ingekben fekete zakóval, kockás szoknyákkal. Két méter sör után minden mindegy, még a Dollynak meg Fenyőmikinek öltözött fiúk és lányok is szórakoztatóak tudnak lenni, ha akarjuk. Annyira azért nem, hogy egész este ott üljünk, úgyhogy mentünk is tovább.

Gyors vizit egy ismerősünknél, majd irány a Sirály. Benéztünk, ottragadtunk. Bánkitó ESW volt, a pénteki zúzásról lemaradtunk, de a szombati buli nekünk éppen elég volt. A Fixi4 nyomta. Vigyázni kell - ha sokat figyeled a szöveget, könnyen rímekben dícséred őket és még a sört is freestyle öntöd a gatyádra. Nekem sikerült ezt összehoznom, de megy az integetés nélkül is. Nem szeretem a hip-hop műfajt, Bánkon viszont Buppa és a Tour de Funk és a Fixi4 voltak azok, akik meggyőztek arról, hogy ez is zene, pontosabban jó zene. Igaziból a Jazzékiel néhány éve kezdte megszerettetni velem ezt a stílust, de a Tour de Funk volt az első integetős-szövegelős koncert, ahol élveztem is, amit a színpadon nyomtak. A szombati fixis koncert után meg már kár lenne kifogásokat keresnem, hogy jó ez, de nem az én műfajom és izé... de az igazság az, hogy nem az én műfajom, de ez az S*10 vonal nagyon bejön és jól megfér a többi zene mellett, amit szeretek. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy olyan ez, mint a PASO, amit otthon nem tudok meghallgatni, de a koncertjeiken nagyon jól érzem magam.

Nem tudom hány órán át tartott a Fixi4 koncert, csak azt, hogy nem unatkoztam, mert mindig történt valami, amit már nem tudtam lekövetni, mikor már-már rock-ba hajlóan improvizáltak. Olyan volt ez, mint az egész este - elindultunk egy helyre és aztán egy csomó kaland után kikötöttünk valahol tök máshol, ahol mégis jól éreztük magunkat.

 

Negyed6 Negyed7

2009.11.22. 10:09

8 nap, 32 helyszín a régi pesti zsidónegyedben.

Várostörténeti túra * előadás/beszélgetés * színház/performansz * koncert/dj * gyerekprogram * kiállítás.

Kulturális fesztivál, civil összefogás.

Ezek csak hívószavak. Bővebb ismertetés a fesztivál csodálatos és informatív honlapján olvasható.

Mit tegyek még hozzá? Légy a résztvevője!

 

http://www.negyed6negyed7.com/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Knife Party

2009.11.02. 14:11

Régen a dark-ok és a goth-ok, a múltkor meg az emo-k szomorkodtak és gondolkoztak az elmúláson. Nem kell persze egy szubkultúrához tartoznunk, hogy rossz hangulatba kerüljünk és olyan számokat hallgassunk, amelyek mintha megénekelnék kicsit sem vidám gondolatainkat. Találkozhatunk olyan számokkal, amelyek rendesen befordult érzéseket dolgoznak fel, mégsem lesz az első dolgunk a nagykés után kapni - legfeljebb ha utáljuk az előadót vagy már nagyon unjuk hogy már megint az a szám szól. A mostani összeállítás olyan számokat vonultat fel, amelyekben a "szerző" leginkább maga ellen fordul és rossz pillanatunkban azt kívánnánk magunknak mi is, amiről a dalban énekelnek, de mégis van bennük valami, ami segít bennünket újból összerakni, ha a szám végére már teljesen darabokra estünk volna.


A Perfect Circle - The Outsider
Egy ma már nem létező zenekar A Perfect Circle. Amolyan all star válogatott, mindig tehetséges és méltán híres zenészek játszottak benne (egy időben a későbbi fél NIN is). Az énekes Maynard James Keenan, a Tool éléről és a borospincék mélyéről. A hangja önmagában mindent visz, a neve önmagában garancia. Ebben a számban is megjelenik az önpusztítás, de itt inkább valaki másról van szó, akit nem akarnak úgy hagyni. Ez által ez a szám egy kicsit le is lóg a listáról, de nem gond, mert lehet vele magunkat kínozni. Ha másként nem, legalább akkor, ha már túl sok az APC-ből.
(A link alatt egy Jay Lenonál előadott verzió található. Kedvencem a pacsizás a végén.)

 

Nirvana - I Hate Myself And I Want To Die
Szedjük szét, aztán pakoljuk magunkat Heart Shaped Box-ba. Végül is bármelyik Nirvana szám segíthet néha abban, hogy úgy érezzük, újra tizenévesek vagy korai huszonédzserek vagyunk, akiknek Kurt Cobain jól megfogalmazta minden baját. Ha a dalszövegeket nem is véssük bele a füzetünkbe, legalább a szám alatt nagy egyetértésben lehetünk a bennünk ragadt középiskolással, hogy ezen a kib*s%ott világon nekünk van igazunk, még a Nirvana is megmondta.


Deftones -
Knife Party
Dal arról, hogy penge áll a csontodba, kivérzel, meghalsz. Közben persze a dobok és a vokál együtt meghozza a kedved ahhoz, hogy odacsapj az asztalra, felállj és le..ard minden gondodat. A szám közepén a világ egyik leghosszabb sikítás-effektje pedig utánozhatlan. Káosz, amiből ki kell futni és a dal végére ki is futunk és soha többé nincs kedvünk visszatérni oda.
A Deftones néhány éve a PeCsában már megmutatta nekünk, hogy igenis van bennük erő és élet, amikor Chino Moreno a kis emelvényéről kiabált és integetett nekünk. Az a koncert is felért egy kisebb tormentinggel - a tömeg száz fokban összezsúfolódva, előttem a legkeményebb térdzoknis, bőgatyás arcok. Kijöttem egyben, pedig az emberek legalább akkorát zúztak, mint a zenekar és ez a dal.
(Chi Cheng-nek ezúton is jobbulást kívánok!)



KMFDM - Anarchy
Shut me down
Knock me to the floor
Shoot me up
Fuck me like a whore

Mit fűzhetnék még ehhez hozzá? A KMFDM amúgy is zseniális zene, az anarchia meg néha minden ember vágya. Józan ésszel persze nem kérünk magunknak olyat, és nem tesszük másokkal azt, amik a dalszövegben vannak. Amikor jól esik ez a szám, akkor viszont valószínűleg kevésbé hallgatunk a józan eszünkre. Anarchia van, legalábbis addig, amíg az idő mindent meg nem old. Time's gonna wash away all pain. Nagyüzemi marcangolás, gyári hibás újjáépülés.


NIN - Eraser
Kiforrott, zseniális, tökéletes. Tudom, a Happiness in Slavery a legdurvább, legnyersebb és legbrutálisabb szám és klip az önkínzós témában, a legszomorúbb meg a Hurt, de legyen most az Eraser, ami megszólal a végén. A dal a maga szerkesztettségében, a felvezetéstől a kibontásig legalább annyira megrendítő és ijesztő, mint amikor a HIS-ben szétszedi a gép a performansz-művészt.
Az Eraser kifinomultan húzza meg az ívet a vágyakozás és a kérlelhetetlenség között. Egyszerre van mással és egyedül, egyszerre finom és kegyetlen, tisztességes és tisztességtelen, megnyerő és tiszteletlen más és önmaga iránt. A legnagyobb, magunban vívott belső csata, amit úgysem nyerhetünk meg.
need you
dream you
find you
taste you
fuck you
use you
scar you
break you
lose me
hate me
smash me
erase me

Legközelebb vidámabb összeállítás következik.

 

Slágerek, HattyúDalok

2009.11.01. 20:00

Vannak a zene által előidézett kínszenvedésnek különböző fokozatai. Nem a guantanamoi fogolykínzásokra gondolok, az egy mindenen kívül eső kategória. Maradjunk a hétköznapi sokkhatásoknál. Van, hogy hosszú órákig tartó, rádiós zenével kísért autózásra kényszerülünk. Ott, ahol nem jön be más, csak a külföldi adók, amiket nem értünk, zenei kínálata meg vérciki. A magyar adók közül pedig azok foghatók, amiktől falnak megyünk. Mondjuk pont az a kettő, amelyek felett épp most mondták ki az ítéletet. A Nagy Kusst. Vagy nevezzük, aminek akarjuk.

Egyiket sem kötelező hallgatni, de hosszú órákig tartó, egyéb zene nélküli autózásnál jó ha szól valami. Hát szólt a két nagy rádió, amelyekből inkább a kisebbik rosszat választottuk. A régi idők nagy slágereit nyomatót. Egy órára jutott egy, még számomra is nosztalgikus szám, a többi pedig külön öröm volt... Csodálatos pillanatok voltak, ahogyan a hallgatók kiálltak kedvenc médiumuk érdekében és a nagy szeretet közepette még Barbara Streisand új CD-jét is kisorsolták a szerencsés üzenetküldők / kívánságkérők között! Ennél már csak az volt szebb, mikor a két, elcsendesülés előtt álló rádió is hasonló összeborulásokat mutatott. Komolyan, olyan megható volt, mint amilyen a Barbara Streisand-Celine Dion duett!

Valahogy olyan lehet most a hallgatók helyzete, mint a droghoz hozzászokott embereké. Éveken keresztül ugyanazt a megszokott anyagot (a slágerzenék) és minőséget (?) kapták, a megszokott évjáratban (az elmúlt 20 évből bármelyiket), a megszokott csomagolásban (műsorblokkok, hétvégi szpesöl ediszon), a megszokott terjesztőtől (frekvencia, jópofa műsorvezetők, nagyszerű közösség). Most pedig nincs semmi. Még a metanolt (a másik megszűnő tökhasonló rádiót) is elveszik. A rádiós szimpátiatüntetéskoncert pedig, gyanítom, akkora egyetértéssel zajlik majd, mint amekkoráról még egy kendermagos általános ellentüntetésen sem lehet álmodni.

Annyi jó rádió megszűnt már, hogy azt kár lenne mind felsorolni. Megszűntek és átalakultak olyan adók, amelyek nem tucatzenét játszottak és amelyek hiányt hagytak maguk után az éterben. Most viszont itthagy két nagyüzemi rádió egy csomó embert, akik a megszokott, hagyományos, kényelmes slágerzenéktől, meg a számok közti megszokott hülyeségektől érezték jól magukat. Ez persze országos botrányt kavar és hatalmas felháborodást kelt. Mármint a megszüntetés.

A két rádió hatalmas hallgatói bázist épített ki magának az ingyen rendezvényekkel, az örömteli repi ajándékokkal - tudom, kiakicsitnembecsüli -, a mindig teljesülő (előadó és számcím nélküli) kívánságok műsoraival, valamint a közönség ízlését kielégítő mindennapi adásokkal és tematikus hétvégékkel, a bumeráng-hatás fellépése nélkül. Bárhová is költözik a két rádióadó, bármilyen metamorfózis után tűnik fel ismét a slágergyár, hűséges hallgatói ott is követni fogják. A Nagy Rádióadók pedig minket, az azokat a csatornákat nem hallgatókat ott érnek újra utol, ahol nincs StreisandCD, pendrive, kazetta vagy a vételi körzetben fogható más rádióadó. Ahogy lenni szokott...

20 PHM - HALO 02

2009.10.30. 10:15

Húsz éve én még alig éltem. Ahogy Trent Reznor is még csak úgy volt valahol a kisvárosi élet lassú körforgásában. Aztán elkezdett élni. Nagyon is. Ehhez azonban előtte az kellett, hogy stúdiót takarítson és este sutyiban megcsinálja élete első lemezét. Ami pontosan 20 évvel ezelőtt jelent meg és a címe Pretty Hate Machine.


Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első dalok a Purest Feeling című bootleg albumon találhatóak, melyek később a PHM-re kerültek, kivéve a Purest Feeling és a Maybe Just Once című számokat.

A Nine Inch Nails első lemeze, a Pretty Hate Machine - vagy HALO 02 - korszakalkotó mű, ami nem csak néhány évig működött, hanem még ma is hivatkozási alap. Az utóbbi évek NIN-koncertjei szinte alig múltak el úgy, hogy ne lett volna a nyitószámok között a Terrible Lie, a Sin, valahol a közepe felé a Something I Can Never Have, amely letargiájából a legkülönbözőbb átvezetések után végül a Head Like a Hole gitárhangjaival ébred fel a közönség. 2009 nyarán, a budapesti búcsúkoncerten ez nagyjából ugyanígy be is bizonyosodott.



Klipek is készültek a számokhoz; olyanok, amiket még az MTV is bevállalt (Down in it, Head Like a Hole!) és olyan, amit inkább nem (Sin). Trent Reznor itt még iszonyú fiatal, a számok is még váratnak a kiforrás pillanatára, miközben már magukban hordozzák a korszakalkotás minden ilyenkor említeni szokásos jellemzőjét.

A lemez munkálataiban végül segített Richard Patrick is, aki egy ideig még búgatta a gitárokat, aztán megunta hogy Trent Reznor mellett nem sokat tehet hozzá a dalokhoz, távozott és megcsinálta a Filter zenekart. A kezdetektől közreműködött Chris Vrenna, aki még hosszú évekig a szerkesztésben segített és dobosként is a NIN-tagja volt, ma pedig a legelismertebb producerek egyikeként tartják számon. Danny Lohner és Robin Finck is - bár ők kicsivel később csatlakoztak - a kezdetektől fogva sokat tettek hozzá a NIN történetéhez.

Trent Reznor, bár az első lemeze rendbe tételénél is partnerekre talált, mégis már itt is azon elképzelése szerint dolgozott, amelyhez még ma is ragaszkodik; a komponálásnál és dalszövegírásnál ő az első számú alkotó. Ezért is köthető a Nine Inch Nails, mint zenekarnév, mint fogalom szinte egyedül Trent Reznor személyéhez.

A PHM megelőzte a Broken című lemezt, amely a NIN élettörténetének első számú fordulópontja. Mindaz, ami a Brokennel elindult, nem történhetett volna meg, ha Trent Reznor nem rakja össze előtte a Pretty Hate Machine-t.


Tracklist:

Head Like a Hole
Terrible Lie
Down in it
Sanctified
Something I Can Never Have
Kinda I Want To
Sin
That's What I Get
The Only Time
Ringfinger


 

SpongyaBand

2009.10.28. 15:02

Talán egyre többen ismerik a Rockabye Baby "lemezeit". Ezek olyan albumok, amelyeken altatódal formájában szólnak nagy rock-klasszikusok. Nine Inch Nails, AC/DC, Metallica, Radiohead stb. Miután a kisded elringatózott a dallamcsnegős Green Day nótákon, és eltelik úgy néhány év, adhatunk a kezébe hangszert. Mondjuk Spongyabobost; az iskolás rövidnadrág és a nyakkendő valahol valamelyik rockeren mintha már feltűnt volna...

A nagyszemű törökméz most már a hangszereken is ott virítja mosolyát. Az idei Hangfoglaláson találkoztam először olyan Spongyás gitárokkal, amelyek nem hat gombbal ellátott fröccsöntött műanyagdarabok, hanem igazi, húros, elektromos hangszerek. Van flying-V, Les Paul forma, sőt, még dobszerkót is készítettek a gyerekeknek. Ha bővül a család, vagy jön az ovi / napközi, lehet mivel szórakoztatni a szülőket és a többi gyereket. March of the Kids. I..I

 

 

 

 

 

A rádióbarát gitárszólók

2009.10.27. 14:06

A Championship Vinyl minden reggelét délutánját Top5 listák megalkotásával és lejtszászásával tette elviselhetőbbé jobbá. Vannak aztán olyan listák, amelyeket a zenecsatornák tematikus hétvégéken nyomnak, huszasával vagy negyvenesével előszedve többé vagy kevésbé játszott klipeket. Ezeket a listákat végig lehet izgulni; vajon mi lesz az első, a reklámok, a zöldkártya hirdetések után? A random-lista után jön a szerkesztő kedvence, ahova szinte bármi behelyettesíthető, a lista jellegétől függően.

Rádiókban is vannak toplisták, amelyek vagy azokat a dalokat rangsorolják, amelyeket soha, de soha nem játszana le az adott rádió - esetleg az első három helyezett valamelyikét -, vagy pedig az általában játszott száz dalból készítenek tizes vagy huszas toplistát, amelyeket bónuszként a rákövetkező kívánságnapokban/órákban még kérni is lehet, mert olyan jók, hajajj!

Most nem lesz Top5 lista, csak egy ötös válogatás, amelynek számaiban van egy közös pont: a gitárszóló. Nem, nem klasszikus húrtépés, hangkitartás, metálos virtuózkodás vagy művészkedés, hanem olyan kitartott pillanatok, amelyeket néha még a rádió és a tévé is elbír. Amiken lehet szenvelegni, nosztalgiázni a nem is olyan közeli múlton, miközben beterpesztünk az átszellemülés minden vonásával az arcunkon. :) Olyan dalok olyan gitárszólókkal, mint azok az emberek, akiket kedvelünk, de nagyobb körben viszonylag ritkán szólnak meg, akkor azonban valami emlékezetes, a nagyon-ott van-dolgot mondják.

Léggitárt hangolj, jön a szeleksön!

 

Depeche Mode: Walking in my Shoes

Nem klasszikus rock szám (nem is állítottam, hogy csak rock lesz). Olyan ez a dal, mint amikor előkerül egy egyszer sokat keresett, nem talált, majd elfelejtett tárgy. Váratlanul hangzik fel, általában akkor, amikor olyan hangulatban vagyunk, mint ez a szám maga. Fokozza, ami már amúgy is... értitek. Dave Gahan csak szövegel nekünk a morálról és a tettek súlyáról, aztán az arcunkba nyomja, hogy milyen nehéz az élet, de honnan is tudnánk... pedig tudjuk. Leginkább mindezt az teszi világossá, amikor a végén jön a szóló, vagyis a gitár, hogy letersítsen minket a földre, mint ahogy a szólók szoktak, általában. Rosszabb pillanatunkban ottmaradunk, a menthetőben felállunk és tovább lépünk.

 

Marilyn Manson: Into the Fire

Ez egyrészt még egészen új szám, másrészt nem játszák a tévék és a rádiók (nem is fogják). Mansont amúgy is pár éve volt menő itthon játszani, azt is max a "trendi" zenecsatornán. Ebben a dalban már nincs semmi keménykedés meg pózolás, a sablonokat meg okosan használták. Eret nem vágunk tőle, abból már kinőttünk, de azért jó előszedni a számot és elszenvedni magunkat a végégig - a szólóig -, mielőtt kirángatnánk magunkat a szarból gödörből. Jeordie White amúgy is jó ok a folytatáshoz.

 

Prince: Purple Rain
Tegnap ezt a számot két rádióállomáson is hallottam egy órán belül, mikor csatornát kerestem. Mind a kétszer meg is hallgattam, ráadásul az elsőnél a teljes verziót leadták. Prince-t vagy szereted vagy nem, szerintem erre a számra is ugyanez vonatkozik. Itt aztán van minden -  szövegelés, nyavajgás, lehet énekelni, öngyújtózval hajladozni. Otthon meg úgy tenni, mintha mi játszanánk cicanadrágban a fura alakú gitáron a lila esőben. Azt hiszem, ezt mégis inkább Frenknek kéne meghagyni, mert Prince-en kívül egyedül neki áll jól a dalt énekelve hosszú lábakon hajlongani és keserédes dalra fakasztani a hallgatóságot.

 

Red Hot Chili Peppers: Scar Tissue


Amikor ez a szám a klipjével együtt szól, akkor sokszor legszívesebben beülnék a kocsijukba és elhúznék én is velük a horizont irányába. Persze az sem lenne rossz, ha egyszer inkább ők jönnének el hozzánk, mondjuk koncertezni. Volt idő, amikor egyfolytában a Californication lemez szólt nálam, amiről az egyik legjobb szám szerintem az Otherside, de ha megszólal bárhol a Scar Tissue, azért egyből ugranék az RHCP autójába, és indulnék velük a Nap felé. A szóló végére talán oda is érnénk.

 

Guns and Roses: November Rain

Kivártuk a reklámot, a műsorajánlót, jön az első! Az első három másodpercben rájövünk, hogy mi ez és vagy elkapcsolunk, hogy nemá-má-megin-mér-ez vagy bedobjuk a cigit meg a pózt és várjuk hogy jöjjön- végre-az-a-rész-ami-olyan-hogy-ááá és bólogatunk. Ez most nem Top5, csak a lista vége. Ha innen nézed, az eleje, ha onnan, a vége.

Itt bármelyik Guns and Roses szám következhetne, ha csak Slash szólóit vesszük. Sok mindent a Gunsról írni nincs értelme, mert szinte mindenki ismeri őket és mindenki nagy hozzáértőként tudja, hogy mekkora alapkövei ők a rockzenének, ma pedig már nem ugyanaz, tök ciki, meg csájnizdemokreszi stb. Nem is kell hozzáértőnek lenni, de még csak kockásinges rockernek sem, hogy tudjuk miért jók a régi Guns számok, és Slash szólói. Van, akinek a Guns persze véget ér a monumentális szimfóniáknál és csak a headbangelés számít, de azt hiszem egyszer mindenkinek eljön az életében az a pillanat, ami megáll, amíg a Slash szólózik egyet. Vagy többet. Még akkor is, ha nem ez a legkedvencebb zenekarunk/számunk a világon és egyetlen toplistának sincs értelme. 

Nick Cave korántsem sematikus könyve éppen olyan nehéz olvasmány, mint beszélni vagy írni róla. Az És meglátá a szamár az Úrnak angyalát egyszerre jellemrajz, negatív fejlődéstörténet, társadalmi- és vallási kritika. Más szemszögből talán terápiás önvallomás, mely nekünk is megmutathatja, milyen könnyen fordulhat át bennünk Menny és Pokol.
 
 
Egy olyan világban járhatunk, amely minden gonoszságával, bűzös romlottságával magába húz, befelé és lefelé, és bár tudjuk hogy a fény és a levegő vonzóbb közeg, visszafordulni mégsem akarunk az úton. A szavak magával ragadó jellegével ad át minket Nick Cave a legvégső, mindent elnyelő erőknek.
 
 

A jellemek ábrázolása élő és lüktető; a képtelenség és a valóságosság kényelmetlenségében feszengve követhetjük a megjelenített sorsokat.

A főszereplő, a néma Euchrid Euchrow az a fajta mesélő és regényhős egy személyb
en, akinek elbeszélése az első perctől az utolsóig felkelti és leköti a figyelmet, még akkor is, ha az iránta érzett kezdeti rokonszenv vagy szánalom észrevétlenül félelembe és undorba csap át. Ezt azonban már csak akkor érzékeljük, amikorra túl sokat tudunk és már nem szállhatunk ki mi sem.

Hogy ez mind hova vezet, az Nick Cave zseniális regényéből kiderül.
 
 
A mű minden szavában és gondolataiban ott van a művész, Nick Cave is. A dalai, dalszövegei, versei által róla kialakított alkotói és gondolkodói képet tovább árnyalja és kiegészíti az És meglátá a szamár az Úrnak angyalát című könyve is.
 
A könyv Széky János kitűnő fordításában olvasható.
 
Idézet a könyvből:
"De hiába volt szavától fosztott - a néma Euchrid azt kívánta, jobban, mint bármikor, hogy a nyelve megmoccanjon és életre ránduljon, hogy a milliónyi kimondatlan titokról, ami szívének tömlöcében raboskodott, lapattanjon a béklyó. Hangtalan imájában azért fohászkodott Istenhez, hogy adjon az Ő szerény szolgájának egy estényi beszédidőt. Vagy csak egy órányit. De az Ég aznap sem osztogatta könnyű kézzel a csodákat."
 
Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát. (And the Ass Saw the Angel, 1989)
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2003.

 

 

2009 októberében a Tóra Ünnepe a zsinagóga mellett a Sirály emeletein is megrendezésre kerül, a hagyománytisztelet, valamint Juhász András és Schönberger Ádám ötlete alapján. Különös alkalom az október tizedikei, ugyanis  egy vallási esemény ez alkalommal egy profán térbe kerül.

 

Mi is az a Szimchat Tórá? E napot a zsidó bölcsek azért nyilvánították a Tóra örömünnepének, mivel a Tóra egy éven át tartó felolvasása ezen a napon kezdődik és ezen a napon is fejeződik be. A Tóraolvasás folytonosságát, soha meg nem szűnését is jelképezi az ünnep.
Az összes Tóratekercset kiemelik ilyenkor a frigyszekrényből, és hétszer körüljárják velük a zsinagóga belső terét. Akit a Tóra befejezéséhez hívnak fel, a chátán Tóra (a Tóra vőlegénye); akit az újrakezdéshez, chátán berésít (a kezdés vőlegénye); akit a prófétai olvasmányhoz, chátán máftir (a befejező részt olvasó vőlegény) címet kapja.

 

 

 

Tánccal, zenével
A Hakafot, azaz a Tóra hagyomány szerinti körmenete a Sirály Pince részében, míg a Szertartás 20:00-kor kezdődően a Kávézóban zajlik majd.
Az új szemléletű tiszteletadás után a Hagesher ad koncertet. Az együttes Budapest hetedik és tizenharmadik kerülete közt húzódó tengely mentén alakult és leginkább annak népzenéjét dolgozza fel, a klezmer és a balkáni dallamok mellett, a reggae a hip hop és a funk elemeivel összegyúrva. Nu jewish "rock and roll", ezúttal akusztikus verzióban.

Polnauer Flóra- rap/ének, Lamm David - gitár/rap/ének, Schönberger Ádám - rap/ének, Kardos Dániel - gitár, Sóos Márton - bass/double bass, Somos Péter - dobok, Ülkei Dávid - szaxofon, Vázsonyi János - szakszofon.


A koncertbelépő 1000 Ft, amivel kiváltható a következő két hónapra a Marom Támogató Igazolvány (MTI). Az MTI a Marom rendezvényeire  ingyenes, vagy kedvezményes belépésre jogosít.


http://www.marom.hu/
http://www.myspace.com/hagesher
http://www.siraly.co.hu/
Sátoros ünnep, Tóra ünnepe

Tóra Ünnepe

 

 

A Bárányok HallGOAtnak

2009.08.23. 19:38

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Időpont: 09.09.05. szombat 20h-tól másnap délig!!!
Helyszín: Fót, tőzegtó
Behopp: 1000 pénzegység

Óccsó büfé, friss levegő.
Extrák mégtöbb dekó, live visual, Titi bácsi hot-dogdája, 15KW hangcucc.


Goa Stage:

20-22 Mandrake (minimal warmup)
22-01 Fractal FM team (dj. set)
01-03 Hruscsov (dj. set)
03-05 Toge (dj. set)
05-08 Green Cosmos (Live & dj set)
08-10 Snag the sun sheperd (dj. set)
10-12 Era (Live)


Chill: szénabálás, fetrengős
Hempli
Supernature
Taozen


A fellépők listája még nem teljes…

Megközelíthetőség:

Autóval: Budapestről a 2/A főúton a Fót lehajtón lekanyarodva Fótra juttok, ezen az úton továbbhaladva eléritek a vasúti kereszteződést, még ne stresszeljetek itt is tovább mentek egészen a benzinkútig, ahol jobbra lefordultok(nem felfordultok) ez egy 180°-os kanyar lesz. Innentől földúton hajtotok tovább. Amint kiértek a mezőre balra lesz egy másik földút, ami elvezet a pataknál lévő parkolóig. Ha ez most túl bonyolultnak is hat, ne parázzatok, a sarkallatos pontoknál útjelzők lesznek elhelyezve.

Busszal: Inkább ne gyertek busszal, mert rohadt messze van a buszmegálló….

Vonattal: Nyugati pályaudvarról a Fót-Veresegyház-Vác vonalon közlekedő vonatok okésak, Fót megállónál kell leszállni. (6. megálló) Vigyázat, hogy NE A DUNAKESZI-GÖDÖN át Vácra tartó vonatra szálljatok, mert akkor végetek!!! A vonatok óránként járnak, minden óra egészkor indul, az utolsó vonat pontban éjfélkor gördül ki a pályaudvarról. Fót állomástól 5 perc sétára található a partihelyszín (a térkép szerint!), de onnan is kihelyezett útjelzőtáblák segítenek abban, hogy a már illuminált állapotban érkező bajtársaink is biztonságban odataláljanak az örömök mezejére.


Képek a júniusi buliról: http://fike.hu/?p=286

Minden más infó itt: http://fike.hu

süti beállítások módosítása