Vannak a zene által előidézett kínszenvedésnek különböző fokozatai. Nem a guantanamoi fogolykínzásokra gondolok, az egy mindenen kívül eső kategória. Maradjunk a hétköznapi sokkhatásoknál. Van, hogy hosszú órákig tartó, rádiós zenével kísért autózásra kényszerülünk. Ott, ahol nem jön be más, csak a külföldi adók, amiket nem értünk, zenei kínálata meg vérciki. A magyar adók közül pedig azok foghatók, amiktől falnak megyünk. Mondjuk pont az a kettő, amelyek felett épp most mondták ki az ítéletet. A Nagy Kusst. Vagy nevezzük, aminek akarjuk.

Egyiket sem kötelező hallgatni, de hosszú órákig tartó, egyéb zene nélküli autózásnál jó ha szól valami. Hát szólt a két nagy rádió, amelyekből inkább a kisebbik rosszat választottuk. A régi idők nagy slágereit nyomatót. Egy órára jutott egy, még számomra is nosztalgikus szám, a többi pedig külön öröm volt... Csodálatos pillanatok voltak, ahogyan a hallgatók kiálltak kedvenc médiumuk érdekében és a nagy szeretet közepette még Barbara Streisand új CD-jét is kisorsolták a szerencsés üzenetküldők / kívánságkérők között! Ennél már csak az volt szebb, mikor a két, elcsendesülés előtt álló rádió is hasonló összeborulásokat mutatott. Komolyan, olyan megható volt, mint amilyen a Barbara Streisand-Celine Dion duett!

Valahogy olyan lehet most a hallgatók helyzete, mint a droghoz hozzászokott embereké. Éveken keresztül ugyanazt a megszokott anyagot (a slágerzenék) és minőséget (?) kapták, a megszokott évjáratban (az elmúlt 20 évből bármelyiket), a megszokott csomagolásban (műsorblokkok, hétvégi szpesöl ediszon), a megszokott terjesztőtől (frekvencia, jópofa műsorvezetők, nagyszerű közösség). Most pedig nincs semmi. Még a metanolt (a másik megszűnő tökhasonló rádiót) is elveszik. A rádiós szimpátiatüntetéskoncert pedig, gyanítom, akkora egyetértéssel zajlik majd, mint amekkoráról még egy kendermagos általános ellentüntetésen sem lehet álmodni.

Annyi jó rádió megszűnt már, hogy azt kár lenne mind felsorolni. Megszűntek és átalakultak olyan adók, amelyek nem tucatzenét játszottak és amelyek hiányt hagytak maguk után az éterben. Most viszont itthagy két nagyüzemi rádió egy csomó embert, akik a megszokott, hagyományos, kényelmes slágerzenéktől, meg a számok közti megszokott hülyeségektől érezték jól magukat. Ez persze országos botrányt kavar és hatalmas felháborodást kelt. Mármint a megszüntetés.

A két rádió hatalmas hallgatói bázist épített ki magának az ingyen rendezvényekkel, az örömteli repi ajándékokkal - tudom, kiakicsitnembecsüli -, a mindig teljesülő (előadó és számcím nélküli) kívánságok műsoraival, valamint a közönség ízlését kielégítő mindennapi adásokkal és tematikus hétvégékkel, a bumeráng-hatás fellépése nélkül. Bárhová is költözik a két rádióadó, bármilyen metamorfózis után tűnik fel ismét a slágergyár, hűséges hallgatói ott is követni fogják. A Nagy Rádióadók pedig minket, az azokat a csatornákat nem hallgatókat ott érnek újra utol, ahol nincs StreisandCD, pendrive, kazetta vagy a vételi körzetben fogható más rádióadó. Ahogy lenni szokott...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.