Ma beszélgettem egy ismerősömmel Slash-ről. Arra jutottam, hogy remekül odaférne a baráti társaságunk asztalához, gitárral vagy anélkül. Aztán jött a kérdés, hogy tudnék-e emberként rátekinteni, vagy nőként a szemébe nézni. Az asztaltársaságos sztori szerintem válasz az első kérdésre, egyébként pedig hiába néznék én bárhogy a szemeibe, így akár nőként is, úgysem látnám azt.

Szóval lássatok ti csodát - egytipikus zenészes reklámban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.