Nem rég kaptam egy levelet, a tárgy mezőben „meghívó egy pedagógiai kísérlet első felvonására” szöveggel. A levél beszámolt egy kezdeményezésről, amely megvalósulásának első nagyobb bemutatkozására hívott meg. Ahogy haladtam a sorok olvasásával, úgy múlt el az előítéletem is, amellyel a tárgy alapján közelítettem meg a tartalmat. Pénteken pedig a szép kezdeményezés ellenére is fenálló szkepticizmuson is elmúlt, sőt, kifejezetten jól éreztem magam a koncerten a Vakok Iskolájában, ahol Sulyok Blanka és Nádudvari Péter frontemberek zenéltek együtt egy csomó tehetséges emberrel.

A Vakok Iskolája Nádor terme igazán jó választás volt a helyszín tekintetében. A színpadon egy zongora, két oldalt a ritmusszekció tagjai foglaltak helyet, a mikrofonnál pedig a csinos és vagány énekesnő dalolt folkot, jazzesített népdalokat, verseket és közben elmesélte, hogyan is alakult meg a zenekar.

Az egész megvalósulása mindazoknak a fiataloknak köszönhető, akik energiát, kreativitást és odafordulást fektetnek bele abba ma is, hogy előadhatóvá váljon a produkció, hogy összeálljon a zenekar. A Felvidék, Budapest és Piliscsaba háromszögből érkező fiatalok folyamatosan tevékenykednek együtt kulturális és szociális ügyeken, projekten. Mindehhez pedig egy EU-s pályázat is segítségükre van. (Talán érdemes elgondolkodni a segíts magadon, az állam is megsegít elv, elmélet aktualitásán.)

Szóval az énekesnő ott állt fent a színpadon, bemutatta a zenekartagokat; a ritmusnál a Summa Vitae lakóotthon értelmi sérült lakói, közöttük ült továbbá a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola négy tanulója. Péter a zongoránál, Blanka a mikrofonnál, vagy éppen hegedűn játszott.

Érdekes feldolgozásokat hallottam, a legütősebb a Tiszta Szívvel újraértelmezése volt. Addigra már minden kezdeti izgalom átalakult az előadás és a zene szenvedélyébe. Rég voltam koncerten, különösen olyanon, amelyen olyan különleges atmoszféra jött létre, mint ott, és ahol a közönségnél már csak a zenekartagok mosolyogtak jobban. A taps, mint kifejező eszköz, megszolgálta az estét.

Játszottak még Cseh Tamástól egy számot és még jó néhány népdal átértelmezést. Semmi modoroskodás és manír, csak a zene, és az hogy, együtt játszottak egy igen nyitott és hálás közönségnek.

A koncertterem előterében az otthon lakói által készített művészeti alkotásokat tekinthettük meg szemmel és kézzel. Volt mercsandájz is, számos kézi készítésű szép dolgot meg lehetett vásárolni.

Márciusra már tuti van egy programom. Akkor ugyanis újra színpadon a zenekar.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.