Night of the lotus eaters, Dig, Lazarus, dig!, Tupelo, Todays lesson, Red right hand, Your funeral my tribute, Midnight man, The mercy seat, Deanna, Lie down here, Moonland, The ship song, We call upon the author, Papa wont leave you henry, More news from nowhere. Csak néhány szám a kezemben tartott budapesti setlistről, a ráadások nélkül.

Mindig azon gondolkoztam, hogy milyen jó dolga van azoknak az újságíróknak, akik eljutnak különböző koncertekre. Utána pedig nem épp könnyedén megpróbálják visszaadni, milyen is volt a látott-hallott koncert, az olvasók nosztalgiázását, vagy éppen szívfacsaró pillanataikat megteremtve. Milyen szavakat használhatnának, hogy visszaadják a koncert hangulatát, kerülve a közhelyeket... Azt hiszem, erre most sem fogom megtalálni a választ. Amit írhatnék, az pedig hirtelen felindulásból elkövetett nyomdafesték nem tűrése lenne.

Nick Cave and the bad seeds. Nick Cave egy teljes ember a színpadon. Becsülettel végig énekelte a számokat, a közönséggel együtt, mielőtt s miután kapcsolatot teremtett velük. Velünk. Kapcsolatot a hangjával, megjelenésével, a hangszerek által, amiket megszólaltatott és a hallgatóságnak szánt szavaival. A Bad Seeds pontosan játszotta az ütemeket, ütötte a dobokat (egy rózsaszín és egy fekete felszerelést), négy gitár szólt tökéletes együttállásban, pontosabban pendülésben, olykor hegedű is rásegített ahhoz, hogy teljessé tegye Nick Cave önmagában is egyedülállónak mondható, hallható megjelenését. Öltöny, ing, bajusz, csörgődob, gitár és zongora. Emellett pedig minden más, megfogalmazni nehéz benyomás, amit Nick Cave énekhangja és megjelenése közvetített.

Másfél óra rock'and'roll, plusz a ráadás, és minden, ami a Nick Cave And The Bad Seeds. Ez késztette énekre, táncra a szép számban összegyűlt közönséget. Feltételezem, senki sem távozott elégedetlenül. Rengeteg, nagy múltú és örök jelenű dal akkordja és üteme szólalt meg olyan erőteljesen, hogy a fejek, a kezek, a lábak és lelkek nem maradtak nyugton. Legfeljebb akkor, mikor a mellette álló ember karjaiba borult, például az est egyik záródala, az Into my arms alatt, Nick Cave zongorakíséretében.

Kortalan zenészek, kortalan előadó, kortalan dalok, maradandó koncertélmény Budapesten - és annál is több.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.