Nick Cave korántsem sematikus könyve éppen olyan nehéz olvasmány, mint beszélni vagy írni róla. Az És meglátá a szamár az Úrnak angyalát egyszerre jellemrajz, negatív fejlődéstörténet, társadalmi- és vallási kritika. Más szemszögből talán terápiás önvallomás, mely nekünk is megmutathatja, milyen könnyen fordulhat át bennünk Menny és Pokol.
 
 
Egy olyan világban járhatunk, amely minden gonoszságával, bűzös romlottságával magába húz, befelé és lefelé, és bár tudjuk hogy a fény és a levegő vonzóbb közeg, visszafordulni mégsem akarunk az úton. A szavak magával ragadó jellegével ad át minket Nick Cave a legvégső, mindent elnyelő erőknek.
 
 

A jellemek ábrázolása élő és lüktető; a képtelenség és a valóságosság kényelmetlenségében feszengve követhetjük a megjelenített sorsokat.

A főszereplő, a néma Euchrid Euchrow az a fajta mesélő és regényhős egy személyben, akinek elbeszélése az első perctől az utolsóig felkelti és leköti a figyelmet, még akkor is, ha az iránta érzett kezdeti rokonszenv vagy szánalom észrevétlenül félelembe és undorba csap át. Ezt azonban már csak akkor érzékeljük, amikorra túl sokat tudunk és már nem szállhatunk ki mi sem.

Hogy ez mind hova vezet, az Nick Cave zseniális regényéből kiderül.
 
 
A mű minden szavában és gondolataiban ott van a művész, Nick Cave is. A dalai, dalszövegei, versei által róla kialakított alkotói és gondolkodói képet tovább árnyalja és kiegészíti az És meglátá a szamár az Úrnak angyalát című könyve is.
 
A könyv Széky János kitűnő fordításában olvasható.
 
Idézet a könyvből:
"De hiába volt szavától fosztott - a néma Euchrid azt kívánta, jobban, mint bármikor, hogy a nyelve megmoccanjon és életre ránduljon, hogy a milliónyi kimondatlan titokról, ami szívének tömlöcében raboskodott, lapattanjon a béklyó. Hangtalan imájában azért fohászkodott Istenhez, hogy adjon az Ő szerény szolgájának egy estényi beszédidőt. Vagy csak egy órányit. De az Ég aznap sem osztogatta könnyű kézzel a csodákat."
 
Nick Cave: És meglátá a szamár az Úrnak angyalát. (And the Ass Saw the Angel, 1989)
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2003.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.